2012. szeptember 20., csütörtök

Sötét vadász



Fekete árny siklik át a szobán
Fekete s néma mint a halál
Villás nyelve villog az éjben 
Pikkelyei csillognak a hold fényében

Lassan kúszik fel a polcra
Hajtja a lényt üres gyomra
Éjfélt elütötte már az óra
Egér neszez halkan a falban

A vadász hosszan követi a hangot
A préda azonban elhallgatott
Némaság ül rá a szobára
Semmit sem hallani az éjszakában

Egy tyto sikolya töri meg a csendet
A vadászat sikertelenül ért véget
A vadász fáradtan indul vissza otthonába
A számára biztonságot nyújtó őzkoponyába.



Ezt a kis verset én magam írtam barátomról, Tomról a siklóról :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése