2012. szeptember 20., csütörtök
Sötét vadász
Fekete árny siklik át a szobán
Fekete s néma mint a halál
Villás nyelve villog az éjben
Pikkelyei csillognak a hold fényében
Lassan kúszik fel a polcra
Hajtja a lényt üres gyomra
Éjfélt elütötte már az óra
Egér neszez halkan a falban
A vadász hosszan követi a hangot
A préda azonban elhallgatott
Némaság ül rá a szobára
Semmit sem hallani az éjszakában
Egy tyto sikolya töri meg a csendet
A vadászat sikertelenül ért véget
A vadász fáradtan indul vissza otthonába
A számára biztonságot nyújtó őzkoponyába.
Ezt a kis verset én magam írtam barátomról, Tomról a siklóról :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése